Változik a világ, fokozódik a stressz, egyre többször kerülünk olyan versenyhelyzetbe, amikor szellemileg tényleg topon kell lenni, muszáj jól teljesíteni. Vizsga, felvételi, értekezlet, nagy koncentrációt igénylő munka, fontos tárgyalás. Senkinek az életéből nem maradnak már ki ezek a pillanatok. És mit tesz az ember, ha úgy érzi, hogy nem tud koncentrálni, pedig nagy szüksége lenne rá? Bedob egy szelet (tábla?) csokoládét. Én ezt táplálkozási tanácsadóként nem nagyon értem.
Az agyunk egy érdekes szerv. Amíg a különféle sejteknek általában szükségük van fehérjére, zsírra és szénhidrátra is a megfelelő működéshez, addig az agysejtek elsődleges energiaforrását a szénhidrátok adják. Ezért van, hogy szénhidrát megvonásos diéták során gyakran vagyunk szellemileg fáradtak, leterheltek. És fordítva: ha agyilag zoknik vagyunk, akkor elsősorban szénhidrátért kiált a szervezet. Elsőre jó megoldásnak tűnik a csoki, mert egyszerű szénhidrátokat tartalmaz nagy mennyiségben, vagyis az emésztőrendszernek nem kell vele sokat dolgozni, rendkívül gyorsan felhasználható energiát ad, elsősorban az agynak. Ezért van az, hogy amikor például szegény érettségizők vagy egyetemisták vizsga-kínlódásáról mutatnak bejátszást a TV-ben, akkor szinte minden asztalon ott figyel a tábla csoki és a koffeines-cukros üdítő.
Én mégsem támogatom ezt a dolgot.
Gondoljuk végig, hogy mi történik, amikor a nehéz pillanatban bekapjuk a csokit! Illetve, hogy ne csak a csokira hegyezzük ki a dolgot, ide tartoznak a cukros üdítők, a szőlőcukor, a keksz is. Gyorsan az egekbe szökik az energiaszint, felpörög az agy. Eddig jó. Aztán viszont a mennyiségtől függően ugyanilyen gyors vércukorszint- és energiaszint-zuhanás következik. Amivel hirtelen enerváltság, kimerülés jár. A fel nem használt szénhidrát pedig zsírként tárolódik a szervezetben. Így már nem is annyira jó opció a csoki (cukor, üdítő). Ha rövid távon kell teljesíteni, akkor arra az időre jó a gyors felszívódású szénhidrát, és elvégzi a feladatát, de a megmérettetés után akkor is számolnunk kell a negatív következményekkel (lemerülés). Ha hosszabb távon, akár két-három órán keresztül kell topon lenni, akkor az egyszerű szénhidrátok mellett már a feladat közben jelentkeznek a tünetek.
A szellemi igénybevétel során a teljesítmény szempontjából nagyon fontos, hogy mit eszünk.
Azt javaslom, hogy olyan szénhidrátot adjunk az agynak, ami lassabban szívódik fel, hosszabb távon is ellátja energiával. És lehetőleg még vitaminokkal és ásványi anyagokkal is támogatja az agyunkat.
Az idegrendszer működését hosszú távon támogatják az egyszeresen vagy többszörösen telítetlen zsírsavak, a vitaminok közül az A-, a B-komplex, a C- és az E-vitamin, az ásványi anyagok közül pedig a magnézium és a kalcium. Ezek a makro- és mikronutriensek pedig mind-mind megtalálhatóak az olajos magvakban.
Mind a tápanyag-összetételt, mind az ásványi anyagokat, zsírsavakat és vitaminokat tekintve sokkal inkább támogatom, hogy stresszhelyzetben vagy fokozott agyműködést igénylő feladatok esetén a fontos időpont előtt negyed órával dobjunk be egy marék gondosan válogatott olajos magot! Az energia biztosan ki fog tartani akár egy-két órán keresztül is, a bennük található ásványi anyagok és vitaminok tovább fokozzák az agyműködést, és nem utolsó sorban a kiegyensúlyozott energia-ellátásnak köszönhetően nem kell számolnunk hirtelen fellépő éhséggel és enerváltsággal.
Én ezt nem értem… Miért nem olajos magokkal turbózza az agyát az, akinek szüksége van rá?